Szolgáltatások
Rögzített fogpótlások, koronák, hidak
Ha az egyes fogak anyaga olyan mértékben roncsolt, vagy olyan mértékben szuvas, illetve ha egy régi, nagy tömés eltávolítása, és a fog állományának „kitakarítása” után nagy méretű anyaghiány keletkezik, akkor dönthetünk a hosszú távú, sikeres eredmény elérése érdekében, a szóló korona mellett. Természetesen a fogak esztétikai korrekciója is végezhető koronapótlásokkal, és a kiálló, kilógó, szabálytalan, és zavaró fogív is kompenzálható, helyreállítható koronával, híddal. A korona a fog előkészítését („lecsiszolás”) követően készült lenyomatvétel alapján, fogtechnikus közreműködésével készül. A preparálás helyi érzéstelenítésben, fájdalommentesen történik, figyelembe véve a készítendő fogpótlás típusát, helyigényét, stb. Az eljárást követően pácienseink ideiglenes, esztétikus koronát kapnak arra az időre, amíg koronapótlásuk elkészül, így zavartalanul, nagyobb kellemetlenség és érzékenység nélkül tölthetik mindennapjaikat. Az előbbi lenyomatot a fogtechnikus kiönti, ebből minta készül, majd erre a mintára készítik el az előzetesen megbeszélt „alkatú” koronpótlást. Itt igen nagy szerephez jut a pácienssel való egyeztetés, hiszen három dolog határozza meg egy fog vagy korona esztétikai hatását: formája (azaz mérete és állása), felszíne (sima-csipkézett, domborúság, lapultság), illetve színe-áttetszősége. Színmeghatározó eljárásunk az alábbi részletekre tér ki: színárnyalati csoport (fehéres-sárgás, szürkés, vöröses-barnás), egy színárnyalati csoporton belüli színintenzitás, a metszőél rajzolata, a fognyak színének meghatározása, illetve az egyéni karakter meghatározása, mint például fehéres foltok a szomszédos fogakon, sárgás, barnás eltérések, zománceffektus, stb. Természetesen az előbbi jellemzőket, a fogpótlások, koronák-hidak készítése esetén is figyelembe kell venni, ezért előszeretettel alkalmazunk fogtechnikusainkkal egyéni kerámiafestési módszereket, speciális kerámiafelrakási lehetőségeket. A koronapótlások elkészülte után ellenőrizzük a fogpótlás esztétikai hatását, illetve hogy megfelel-e a funkcionális követelményeknek (rágás, beszéd). Fontos, hogy a fogpótlás jól tisztítható legyen, így megmutatjuk azokat a módszereket és eljárásokat, amivel pácienseink hosszú éveken keresztül tisztán és sajátjukként viselhetik fogpótlásaikat.
Ha páciensünk fogazatuk hiányának pótlását kérik, és ha azt az orvosi-biomechanikai szempontok lehetővé teszik, gyakran készítünk hídpótlásokat. A hídpótlások horgonyai tulajdonképpen (meglévő, „maradék”) fogakon található koronák, a hiányt pótló „hézagfogak” pedig hasonló technikával készülnek. A koronak es a hidak alapanyaga biokompatibilis. Elkészülési idejük 1 hét.
Egyre gyakrabban kerül sor arra, hogy elvesztett fogakat implantátummal pótolunk. Ilyenkor akár egy fog hiányát pótló implantátumra is készíthetünk szóló koronapótlást, de nagyobb kiterjedésű hiányok esetén, és több fog pótlása esetén is előnyös megoldásnak gondoljuk a rögzített fogpótlások alkalmazását.
A koronák, kis fesztávolságú hidak esztétikai szempontjainak előtérbe kerülése és a minimálinvazív (kevesebb beavatkozást igénylő) technológiák elterjedése miatt egyre szélesebb körben alkalmazzuk a fémmentes fogpótlásokat és a speciális, adhezív technológiát, mellyel ezek rögzítettsége megoldott. Ekkor speciális kerámiákat, műgyanta-keverékeket és üvegszál megerősítést alkalmazunk a fogpótlások elkészítése során.
Lemezes (kivehető) fogpótlások
Ha páciensünk maradékfogazata, vagy beültetett implantátumainak száma és elhelyezkedése (státusza) nem teszi lehetővé a rögzített fogpótlás (híd) készítését, akkor lemezes fogpótlásokkal tudjuk a rágó-, beszéd- és esztétikai funkciót helyreállítani. Ezekben az esetekben tehát a rágásból adódó terhet nem csak a fogak, hanem a nyálkahártya-csont alapzata is viseli. A lemezes fogpótlások egy vékony fém „alaplemezzel” rendelkeznek, amit a lehetőségekhez mérten igyekszünk a legkevésbé zavaró területre vezetni. Ez a fajta fogpótlás kapcsokkal rögzül a fogakhoz, így ezt aránylag ritkán alkalmazzuk, viszont híddal kombinálva, jó rögzítettségű fogpótlást tudunk pácienseinknek nyújtani.
A kivehető fogpótlás a hídhoz egy, a fogpótlásban található, így kívülről láthatatlan, kis rögzítő résszel (patentszerűen) csatlakozik, amelyet egy mozdulattal a helyére lehet illeszteni. A műfogakat és a fogpótlás műíny részét is a meglévő fogak, illetve a hídpótlás fogainak alakjával harmonizáló módon készítjük el. Természetesen a teljes fogatlanság is – implantátumok beültetése nélkül – csak teljes lemezes, kivehető fogpótlással orvosolható.
Teleszkóp, stég
Amikor nagyon kevés számú fog áll rendelkezésünkre, de a lehetőségekhez mérten a legjobb rögzitettségű fogpótlást szeretnénk készíteni 1-2 fogra, vagy hasonlóan kevés számú implantátumra, teleszkópos elhorgonyzást választhatunk, illetve stéges megoldással biztosíthatjuk a fogpótlások jó rögzítettségét. A „teleszkópos elhorgonyzásnál” – mint a régi távcsövek részei – a kivehető fogpótlásba rejtetten beépítve, egymásba elcsúszó módon illeszkedő, párhuzamos részek biztosítják a rögzítettséget. A „stéges módszernél” pedig a két fogat, vagy implantátumot összekötő egyenes „rúd” szolgál nagy felületével a megtámaszkodásra, és az ezen az eszközön található elhorgonyzási felület segítségével „kapaszkodik meg” a kivehető fogpótlás. Természetesen a műfogak és a műíny kialakításával itt is törekszünk az arckarakterrel és az egyéni kívánságokkal harmonizáló esztétikai megjelenés kialakítására.
A gnatológia, szerepe a fogászatban, a gnatológiai vizsgálat
A „gnatológia” a rágószerv - többek között a fogak, rágóizmok, állcsontok és az állkapocs-ízület - leírásával, és normális, valamint kóros viselkedésének vizsgálatával foglalkozik.
Fogorvosi szempontból a „gnatológia” alkalmazása abban áll, hogy az ellátásra, foghiányok pótlására váró pácienst feltérképezzük. A gnatológia vizsgálja a fogpótlás majdani viselhetőségét (helyhiány, esztétikai hatás), illetve elemzi a rágószervben esetlegesen található, már jelenlévő elváltozásokat (kóros mértékű fogkopás; nem normális, ún. kényszerharapás, „parafunkciós” állkapocs-helyzet). A fentiek sokszor nem csak a fogorvos által detektálható elváltozások, hanem a páciensek által is gyakran panaszként megélt jelenségek. Ilyenek például az éjszakai fogcsikorgatás, vagy például az öröklött, vagy szerzett, ún. mélyharapás okán keletkező kellemetlen állkapocs-ízületi fájdalom, izomfájdalom, arcduzzanat. Látható, hogy csak a páciens panaszainak alapos feltérképezésével, és a rágószerv rövid, kb. 10 perces vizsgálatával derülhet fény ilyen problémákra. Természetesen a páciensek is eltérő érzékenységűek, így sokszor kisebb, de a rágószervre káros elváltozások, így pl. egy fog eltávolítása, vagy egy nem megfelelő tömés, fogpótlás szájba kerülése is erős kellemetlenséggel, esetleg fájdalommal járhat. Néha azonban nagyobb eltérések sem zavaróak, csak a fogpótlás készítése előtt vesszük észre az elváltozást, amit viszont kompenzálnunk kell, helyreállítva a rágószerv integritását.
Természetesen a páciens panaszai, a fogorvosi vizsgálat és kezelés a döntő. A rágószerv vizsgálatánál feltérképezzük a fogakat, a tapintható rágóizmokat, tapintással megvizsgáljuk a fülkagyló előtti területen az állkapocs-ízület fejecsét, keressük az ízület kóros mozgását, kattogását, továbbá megfigyeljük az alsó állcsont mozgását. A páciens kikérdezésével szerzünk információkat az előző kezelésekről, a két állcsontról lenyomatot veszünk, rögzítjük az alsó és felső állcsont fogainak érintkezését, vizsgáljuk az ún. nyugalmi helyzetet, és az alsó állcsont mozgását, így a fogak érintkezését.
A beavatkozást csak ezek ismeretében végezzük el. Figyelembe vesszük a kapott gnatológiai leletet, így minden páciensnek külön kezelési tervet tudunk készíteni. Csak a rágószerv egészségének fenntartásával készítünk jó minőségű és megfelelő szakmai színvonalú fogpótlást.
